5.

Nagy nehezen beindult a motor, de hirtelen valami fura rosszullétet éreztem. Erőt vettem magamon és elhajtottam. Amikor hazaértem már minden forgott körülöttem, csak arra volt erőm, hogy a mobiltelefonom után nyúljak, és felhívjam a mentőket, aztán kiesett a kezemből az irányítás és aléltan csukódott le a szemem.

-Fiam! Jól érzed magad? Feküdj csak nyugodtan, nemrég mosták ki a gyomrod. Pihenj!

-Anya! Mit keresek én itt? Nem emlékszek semmire sem! Kriszta. A buli.- makogtam anyámnak.

Persze órák múlva sem mondott nekem semmit. Csak nézett. Mintha figyelte volna a viselkedésemet. Ő már nagyon jól tudta, hogy a fia elindult egy úton, és ha nem rak elé gátakat, akkor meg sem áll.

Lassan kijózanodtam. Anyám már a ruháimat adta rám. Próbáltam felnőttként viselkedni, de még mindig nem ment.

Anyám még beszélt valamit az orvossal, aztán elindultunk haza.

Mondanom sem kell, hogy egy szót nem váltottunk. Végig a hazafele úton csöndben ültem és bámultam ki az ablakon. Hazaértünk, anyám ebédet rakott elém, majd elrohant valahova.

Nem értettem semmit. Miközben azon gondolkoztam, hogy hogyan fogok magyarázatot adni a viselkedésemre, megcsörrent a telefonom. A kijelzőn megjelent Kriszta neve, és a gyomrom ennek láttán görcsbe rándult. Mégis felvettem.

-Szia édes! A tegnapi buli szerintem nagyon jól sikerült. Arra gondoltam megismételhetnénk mondjuk a hétvégén!- hadarta a lány.

-Figyelj! Azt hiszem ez nem jó ötlet! Nem érzem jól magam, és a tegnapi este csak egy baleset volt. Nem hiszem, hogy…

Kriszta meg sem várta, hogy befejezzem a mondandómat, már az időpontot és a helyet mesélte.

-Kriszta! Kérlek, figyelj már rám egy kicsit! Nem megyek! –mondtam a telefonba kiabálva.

-Jaj, édes! Ne csináld ezt! A legjobb alkalom, hogy megismerj pár új arcot! El kell jönnöd! Úgy hallottam Anita is ott lesz.

-Anita! -suhant át az agyamon, és már tudtam, mit teszek.

Elköszöntem, és már az este járt a fejemben.

Hamar eljött az este, már az autómban ültem. Éreztem, hogy ennél jobb éjszakám nem lehet.

A hangfalakból már dübörgött a zene, az emberek önfeledten énekelték a slágerek szövegeit. Amikor beléptem, tudatosan Anitát kerestem. Sehol nem láttam, így úgy gondoltam, majd később érkezik. Leültem egy fotelbe, és elvettem egy italt is az asztalról. Alighogy belekortyoltam, az ajtóban megjelent Anita, és amikor meglátott integetni kezdett.

Megrohantak az emlékek, mégis akármennyire elüldöztem még közelebb éreztem magamhoz. Lesz, ami lesz alapon odamentem hozzá, és köszöntem. Csak mosolygott rám egyfolytában, majd amikor már teljesen elájultam a látványától puszit nyomott az arcomra. Furcsa érzés volt, mert akkor már hónapok óta nem is láttam.

Kicsit lazább lettem, ami lehet az italnak volt köszönhető. Tudhattam volna, hogy idegen poharakból nem szabad inni. De ittam, nem is egy pohárral. Anita egyre jobban ellazult, egész este táncoltunk, majd megkérdeztem, hogy hazavihetem e. Erre ő még maradni akart, hát én is maradtam. Egyik pohár a másik után, és már teljesen szét voltam csúszva, Anita talán tőlem még jobban. Krisztát egész este nem láttam, de valahogy nem is foglalkoztatott mi lehet vele, mert ott volt az, akit annyira imádtam.

Már kellően berúgtunk, amikor úgy döntöttünk hazamegyünk. Anita meggyőzött, hogy ha itt az autóm, akkor menjünk azzal. Eltűnt pár percre a mosdóban, majd megjelent három másik barátjával. Gondoltam, jól van, elviszem őket is, csak ő mellettem legyen.

Anita mellém ült, a barátai pedig a hátsó ülésen bolondoztak.

Elindultunk, és a sok piához képest, eléggé magabiztosan vezettem. Egyik kanyar jött a másik után.

-Milyen jó, hogy elhoztad a barátaimat is. Nagyon jól vezetsz!- csacsogta Anita.

-Még érdekesebb lenne, ha befognánk a szemét, és úgy mutatná, meg mit tud!- kiabálta hátulról az egyik barátnője.

Anita is jó ötletnek tartotta, így a szerpentinre érve már befogott szemmel manővereztem.

Egyre csak kapkodtam a kormányt. Úgy éreztem semmi sem állíthat meg.

Anita a barátaival drukkolt és biztatott. Minden nagyon jól ment, de egyszer csak egy kanyarnál elrontottam valamit, és már zuhant is az autó a fák közé.

Megfogtam a kormányt és próbáltam a lehető legjobban kijönni a helyzetből, de már késő volt.

Az autó 180-al száguldott egy fa felé, majd nagy csattanást hallottam, aztán elájultam.